Kezdőlapra
 

Zsákovics Ferenc

VERSEIM II.

MÁJUS.

Buján zöldel a növényzet,
virágban pompázik a természet,
Május van.
Súlyos virágteher alatt
szinte nyögnek a fák,
gesztenye, akác, és az orgonák.
Meleg szélcsendes estéken,
körülvesznek, mámorító illatorgiák.
A hosszú nappalok ragyogó napsütése,
mint puha, meleg bársony ölelése,
körbelengi testedet.
Mérhetetlen mennyiségű energia
vértezi lelkedet.
A természet maximumát nyújtja,
ami tegnap rügyezett
mára levelet bont. Madárnak fészket rakni
fiókát nevelni öröm, és nem gond.
Az emberek szinte megújulnak,
alkotnak, szeretnek, örülnek az újnak.
Terveznek, remélnek, nyoma sincs
a búskomor Télnek.
Napsütés, madárdal,
és a zöldellő természet,
éltető melegágya
az emberi reménynek.

Annavölgy
2000.Május

JÚNIUS.

Együtt van itt minden,
tikkasztó napsütés
zivatar és zápor,
jégeső, villámlás,
létrejöhet bárhol.
Janus arcát mutatja
a természet, délelőtt szelíd,
kellemes, szinte dorombol.
Délután már dühtől
őrjöngve tombol,
azután, mintha
misem történt volna,
szelíd szivárványt bont
az égboltra.
És így megy ez heteken át,
a sok eső s meleg,
dzsungellé változtatja
erdők, mezők arculatát.
A madarak reggel dalolnak,
trilláznak, délután hallgatnak,
gubbasztva áznak.
Reménykednek abban,
hogy hamarosan vége,
felszállhat az énekük
a felhőtlen égre.

Annavölgy
2000.Nyara

JÚLIUS.

Rekkenő hőség üli meg a tájat,
belepi a meleg por az utat,
növényt, s emberi szájat.
Július van a nyárnak dandárja,
az élővilág az esőt,
mint a Megváltót várja.
A déli órákban lesújt
a Nap kardja,
embert, s állatot,
árnyékba űzi, zavarja.
Este, mikor a horizonton,
porba hanyatlik sápadó korongja,
akkor csillan fel a remény
enyhet hozó szellőre, fuvallatra.
Végtelennek tűnik
a hőséggel a küzdelem,
azt hinné az ember,
sohasem lesz vége, napról – napra
csak a hőség jön eléje.
Ha néha jön is egy – egy
enyhet hozó nyári zápor,
gyorsan tovatűnik,
mint az alkoholos mámor.

Annavölgy
2000.Július

AUGUSZTUS.

Már csillapul a Nyár haragja,
spekulál a hőség,
menne? Vagy maradna?
Van úgy, hogy kitart
napokra, hetekre,
menekül az ember vízpartra ,
víkendre. Azután
huszadika táján,
rendre felhők érkeznek
esőt eresztve.
Egyre biztosabb már,
vége van a Nyárnak,
fellélegzik minden,
vége a cudar világnak.
Eljött a szép idő,
tovatűnt a hőség,
tikkasztó, rekkenő.
Rádöbben az ember,
itt van az Ősz-elő.

Annavölgy
2000.Augusztus

SZEPTEMBER.

Már szelíd lett a forró nyár,
kellemes nappalt,
hűvös éjszaka vált.
Eljött az ideje a szüretnek,
aki szorgos volt most örülhet,
megtölthet hordót,
megtölthet pincét,
megtölthet padlást,
s vajh kitudja mit még.
Közben a természet
végzi dolgát,
zöldből, sárgára,
bordóra vált át.
A költöző madarak
készülnek az útra,
villanydróton ülve,
egyre hosszabb sorokat húzva.
csendben vannak, nem trilláznak,
szárnyaikkal búcsút intenek
az itteni világnak.
Hosszú út áll előttük,
várja őket Afrika,
dalos kis társaink
második otthona.

Annavölgy
2000.Szeptember

OKTÓBER.

Halk zizegéssel peregnek alá
sok színben pompázó levelek.
Egyre ritkább a fák lombkoronája.
Vastag avarrá szelídülve, laza,
meleg, színes takarót terítve a földre,
észrevétlenül belopódzik az Ősz.
Terpeszkedik a nyugalom.
A domboldal bokrainak csupaszodó ágain,
pirosan virul
a beérett galagonya, és csipkebogyó.
Lassul az élettempó,
csökkennek a fények,
halkul az élővilág,
egyre hosszabbak a ködös,
párás, nyirkos, hűvös éjszakák.
Készül a téli álomra a természet.
Elhallgattak az énekes madarak,
zömmel elköltöztek.
Érezhetően, ólomlábakon jár az idő.
A Nap, ha előbukkan is,
messziről világit, szinte szégyenlősen,
meleget alig ad, sietve elbújik
a horizont szürke ködében.
Akárcsak az emberek, fázósan
bemenekülnek jól fűtött házaikba.
A kéményekből, sűrű füstfelhő
gomolyog az ég felé.
A tapintható csendet,
időnként csak az átvonuló
vadlibák gágogása töri meg.
A sötétség, súlyos
lepelként üli meg a tájat, gyakran,
vigasztalan egyhangúsággal,
szitál az eső.

Annavölgy
1989.November

November.

Hadat üzent a Tél az Ősznek.
Láss csodát, hadai egy-egy csatában már győztek.
Megveti lábát, igaz csak néhány napra,
de ez is azt mutatja, készülni kell a nagyobb harcra.
Valójában nem csoda, a Nap nem süt ki szinte soha.
Az igazsághoz tartozik,
November, esőkkel gazdagon tarkítva érkezik.
A talaj felett nappal a köd, pára, és felhő az úr,
az ember jó kedvében ha teheti,
fűtött lakásban ül,
vagy valamilyen ténykedéssel múlatja az egyhangú napokat.
Másoknál persze, a munka sokasága
nem ad időt a tunyaságra,
van mit tenni, a tűzre való fát is össze kell szedni.
"Sebtében, mert nem volt ideje egész évben."
Netán a pincében, az újbort kell szem,
és nyelv végre venni, megvizsgálni ízét, zamatát,
legyen mivel összevetni, a szomszéd borát.
Ez csak egy szegmense a sokszínű életnek,
vannak kik a fáradságból most élednek.
Egész évben kitartóan dolgoztak,
most van idejük arra,
hogy szemet vessenek a könyves polcra.
Elővegyék kedvenc könyveiket, szórakozzanak,
netán a tanulás mellett tesznek hitet.
Belemerülnek hosszú elfoglaltságokba,
közben, az idő rohan, egyre rövidebb nappalokba.

Annavölgy
2011.Tavasza

Az Én párom Laura..

Azt hiszem Angyal volt, vagy maga a csoda!
Szinte észrevétlen megmaradt mellettem.
Szeretett s Én szerettem.
54-esztendő mint pillanat, elsuhant, elszaladt.
Erős volt, kitartó. Értünk, értem, áldozatokat hozó.
Pedig törékeny volt, s erejében egyre fogyó.
Annyira titkolta, fel sem tűnt,
megragadta Őt a kegyetlen kór,
utolsó napjait Vele töltöttem,
utolsó szavait karjaimban, egyre halkulva mondta,
Apa,- - Apa,- - - Apa........

Annavölgy
2016.Tavasza